Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Real Vampires

 Mostanában a vámpírtámadások ritkán és elszórtan fordulnak elõ, különösen Észak-Amerikában. A 20. század jelentõs, kulturális pusztításai, elsõsorban - bár nem kizárólag - a vámpírok történelemi szülõföldjén történtek, s oda vezettek, hogy sok néphagyomány elfelejtõdött, így azt is remélhetjük, hogy a vámpírságra vágyók rítusai és módszerei is hasonló sorsra jutottak. Azonban lehetséges, hogy a régi tan nem pusztult ki teljesen, és ameddig ennek a lehetõsége fennáll, oda kell figyelni a vámpírság árulkodó jeleire.

 

 


 

Míg a vámpírok szülõföldje tehát Kína és Európa keleti része volt, a hagyomány földrajzilag jóval nagyobb területen terjedt el. A kínai vámpír bejárta Kelet-Ázsia nagy részét, a közép-európai pedig Franciaországot és Angliát, sõt még az Atlanti-óceánon is átkelt Észak-Amerikába, ahol a 18-19. században számos hiteles esetet rögzítettek. A vámpírsággal párhuzamosan a vámpírölés módszerei is eljutottak ezekre a területekre a nyomtatott sajtón keresztül, valamint a mai parapszichológiái kutatás elõdei révén. Még a 19. századi amerikaiak is pontosan tudták, hogy a vámpírgyanús sírt ki kell ásni, és a többit a tûzre kell bízni.

 


 

Úgy tûnik, a vámpírság kialakulásának két, egymástól valamennyire különbözõ hagyománya volt. Mindkettõt ugyanazok a történelmi és mágikus erõk irányították, azonban más körülmények formálták õket a két fõ területen, ahol a vámpírság virágzott. A kínai, izzó, vörös szemû, hosszú karmú vámpír, a csiang si, nem azonos a kelet-európai nosferatuval, nachzererrel vagy a vampirral. Ennek ellenére a szörnyekkel foglalkozó, hatalmas kínai irodalom csiang sirõl szóló fejezetei egyértelmûvé teszik, hogy a két vámpírtípus ugyanannak a szörnyetegnek a variánsa. (Például a csiang si ellen ugyanannyira hatékony a fokhagyma, mint nyugati társa ellen.)

 


 

A világ több országában is feltûntek ezek a léleknek felajánlott áldozatok, s mumifikációk, ám késõbb inkább a test elpusztítására törekedtek és nem a konzerválásra. Aztán a kereszténység Európában és Ázsiában a buddhizmus a sírdombokra, sírhalmokra váltotta az égetést. Nem nehéz kitalálni mi történt. Az egyiptomi khuhoz hasonlóan, más ókori kultúrák éhezõ étertesteinek is ki kellett merészkedniük az éjszakába, hogy táplálékhoz jussanak. A táplálékot lassan az élõk jelentették.

 


 

Ezek az éhezõ kák meztelenül vagy szemfedõjükbe burkolózva bolyongtak az éjszakában, és a halvány fény miatt, amely belõlük sugárzott, khunak, 'világítónak' hívták õket. Nem minden khu érte be a mocsokkal, néhányan az élõk házaiba törtek be, ahol fizikai vagy elmebetegségeket okoztak. A Halottak Könyvének az egyik fejezete mintha arra utalna, hogy a khu akár közvetlenül is rátámadhat az emberre, és kiszívhatja a vérét. A rendszer valamikor nagyon jól mûködött, így rendkívül nehéz volt biztonságosan abbahagyni. Ugyanakkor az áldozatok és a ka-papok fenntartási költsége akkora anyagi teherré vált, hogy számos nagy egyiptomi dinasztia bukásához vezetett. Ám a rendszer egészen a 6. századig megbízhatóan mûködött, amíg Egyiptom perzsa fennhatóság alá nem került. Sõt, egyes helyeken egészen a kereszténység térhódításáig fennmaradt.

 


 

Tehát a modern mágia nyelvére lefordítva: a kát folyamatosan étellel és itallal látták el, amelybõl az éteri energiát nyert, hogy minél tovább életben maradjon, és ne szenvedje el a Második Halált (azt a folyamatot, amelynek során az emberi lélek leveti étertestét, és megkezdi túlvilági életét). Ezért minden egyiptomi sírjához, aki megengedhette magának a mumifikálást, kapcsolódott egy ka-szentély is, ahol legalább egy ka-pap mindennap áldozattal táplálta a halottak kaját. Ha a ka nem kapott többé felajánlást, különösen csúf sors várt rá. Ahogy azt a Halottak Könyvének 52. és 53. fejezete egyértelmûen kimondja, az ilyen kának az éj leple alatt ki kellett merészkednie a sírjából, és azzal táplálkoznia, amit éppen talált, tehát legtöbbször ürülékkel és vizelettel, az alacsonyabb szintû éteri energia két könnyen elérhetõ forrásával.

 


 

E hitvilág középpontjában az a tanítás állt, hogy minden emberben több lélek, illetve spirituális aspektus lakozik egyiptomi gondolkodás a két legfontosabb lelket kának és bának nevezte, ami külön-külön majdnem pontosan megfelel a mai, modern, mágikus elmélet asztrál- és étertest fogalmaknak. Az egyiptomi tanítás szerint a bát nem korlátozta a fizikai test, így távoli helyekre is eljuthatott. Szimbóluma az egyiptomi mûvészetben az emberfejû madár, amely az asztrálutazás hatalmát ábrázolja. Vele szemben a ka nagymértékben függött a fizikai testtõl, csak rövid távolságokat tehetett meg nélküle, rendszeresen vissza kellett térnie hozzá, és ha a fizikai test elpusztult vagy megbetegedett, a ka vele együtt hall. Az egyiptomi tanítás szerint a fizikai halált úgy lehetett túlélni, ha a kát sikerült életképes állapotban tartani. Ehhez elõször is a fizikai testet kellett a lehetõ legtovább megõrizni, ez vezetett el az azóta is felülmúlhatatlan mumifikáló technikák kifejlesztéséig. Másodszor a mágia segítségével ki kellett nyitni a ka száját, hogy táplálkozni tudjon, harmadszor pedig rendszeres áldozati étkekkel kellett ellátni, hogy ne sorvassza el az éhség.

 


 

Hogy tökéletesen megértsük a vámpírság miben létét, jobb ha az egyiptomi kultúrához folyamodunk. Az egyiptomiak igen részletesen foglalkoztak a halál megismerésével. Ennek ékes bizonyítéka a Pert em Hru, a Nappali jelenések könyve, vagyis a Halottak könyve.

 


 

A vámpírt el kell pusztítani, különben újra és újra ölni fog. Félreértés ne essék, itt már nem is azokról az emberekrõl szólok, akik kedvelik a klasszikus vámpírstílust. Akik külsejükben és életmódjukban öltik fel a "vámpírságot". Itt a valódi vámpírszellemekrõl van szó. A modern vámpírkép majdnem minden részletét a képzelet szülte, s nem a néphagyományból ered.

 


 

Talán a vámpír az egyik legveszélyesebb szörnyeteg, amivel a mágus vagy boszorkány találkozhat. Ez egy ragadozó szellem, aki azért öl embert, hogy saját létét meghosszabbítsa. A legtöbb lényt általában meg lehet fékezni mindenféle komoly erõfeszítés nélkül, mágikus védelem, elûzés vagy elõvigyázatosság útján, vagy csupán egyszerûen békén hagyva.

 


 

A valódi vámpír